Ellen


Amikor megismerkedtem Ellennel, közvetlenül a nemi átalakító műtét előtt állt. Több mint egy éve hormonterápiás kezelést kapott, és már ki volt tűzve a beavatkozás időpontja. Fotósként szerettem volna őt elkísérni ezen az úton. Hogy a műtét előtt jobban megismerjük egymást, elkezdtem megörökíteni a hétköznapjait. Elmentem vele bevásárolni, néztem, ahogy sminkel, felöltözik, megmutatta egy-egy kedvenc helyét Berlinben, esténként pedig néha beültünk egy italra valahová. A műtét időpontja azonban egyre tovább tolódott, Ellen “nem tartott még ott”, további hosszú hónapokig kellett szednie a hormonokat, várni a hatásukat, várni, hogy teste – már a műtét előtt – megkezdje az átalakulást. Ebben az időben az embernek rengeteg ideje van gondolkodni. Végiggondolni mindazt, amivel egy ilyen műtét jár. Elő kell teremtenie az anyagiakat hozzá. Elgondolkozni azon, hogy valóban nőnek érzi-e magát – és annak is fogja egész további élete során -, vagy esetleg sokkal inkább genderfluid, és egyszer talán megbánja a végleges operációt. Nem tudom, Ellen számára mi volt a döntő érv, a hormonok hatása (a régi – és később az új – nemi szervek kvázi használhatatlanná válása, a nem működő szexualitás), a társadalmi kirekesztettség, az önkép megváltozása, az anyagi nehézségek… A műtét végül elmaradt.

Egy ideig mégis tovább fotóztam. Számtalanszor sodortam őt kétségbeesésbe a képekkel: túl kemények voltak, túl csupaszok, semmi nőiesség nem áradt belőlük. Elszánt csatákat vívtunk. Néha talán sikerült elkapnom. Legalábbis akkori énjét. Az állandó változás időszakát. Sokat tanultam arról, mivel jár ez a radikális önfelvállalás. És egyidejű önelutasítás, a nemi identitás nem elfogadása. Az örökös belső harc. Amikor elcsúsznak egymáson az önmagunkról bennünk élő képek. Amikor az önkép, az önidentitás nem fedi egymást. Olykor aggódtam érte. Még Berlinben is. Itt sem minden kerület biztonságos egy transznemű számára. Sokat tanultam a gyűlöletről. Másság iránti félelmeinkről. Ott gyűlölünk legjobban, ahol legkevésbé ismerjük egymást. Sokat beszélgettünk. Erről is. Talán egyszer könyv lesz belőle.

Dank je wel, Ellen.



Wrong Side of Midnight kiállításmegnyitó 2011 október 14. Neue Schule für Fotografie, Berlin

Leave a Reply