Erich Fried: Minden mi kioltódik

                                          In memoriam Ingeborg Bachmann

Minden mi bárhol
bármikor kioltódik:
A szem világa
az égetett mész
a tűz
a fény
a vágy
a régi bűn
a szomj
amely még mindig éget

félénken veti fel
a néma
az égető
kérdést:

Mindez
valóban
egészen
kioltódik:
a szem világa
a mész
a fény
a vágy
a bűn
a szomj

Nem lobban-e
sokkal inkább
ha beválik
a terv
lángra végül
és nem ég-e
versenyt
a lánggal
és nem gyújt-e
egy pillanatra
lobogó világosságot
és meleget
és táncoló árnyat?

Nagyvilág, 2007/11

Ingeborg Bachmann: Valaki egészen máshoz

Hogy a Pirelli gumik, hogy én nem,
hogy én, hagylak, persze, téged is,
a nedves aszfalton, neki szabad,
csak nekem nem, a nyakkendőd
csomóját bámulni, a madarak pedig,
éppen indulófélben, rikácsolva
ujjongnak, halálra váltan, de holnapra úgyis
elfeledjük őket. Csak nekem nem szabad.

Mi mindent kockára nem teszek. Egyetlen
pillantás elég, s miután kiittad,
zavarba ejt
a poharadban maradt citromkarika.
Újra tölthetek, ez minden.

Külföldi vagyok,
s így nem tehetem. Egyetlen
arcodra vetett pillantás kioltja lényem
külsőségekbe fogódzom,
a lelkem üres. Nem
méltatom gondolataid
lágy mozgását és kiéleződését.
Csak figyelek, tehetetlenné tesz
minden kiejtett mondatod,
a hangodat hallom, a passé définit,
és a kötőmódot, nem tudom,
lehet-e ennél jobban szeretni, majd azt mondod:
dunque, s én halálra váltan csodállak,
álmodozásommal párhuzamosan
nő a számla, még egy pohárral
iszom és figyellek, figyelek és egyszerre megértem
a feszült odafigyeléstől
hogy nem is én vagyok.
Feloldódom s feloldom a
múltamat benned, a telefon
mellett ülök és azt mondom majd, pronto, de
egészen reménytelen, hogy csengjen, a
kagyló elszürkül a
félelemtől s az összekuszált zsinór
az élet kuszaságát hirdeti,
a csengés korom fájdalmát forgatja szívemben
és a helyek fájdalmát, amelyekre elvágyódom s
a küzdelmet és a kioltást, beszéd közben
legszívesebben kioltanám magam.
Megkönnyebbülsz, hogy összefüggő mondatokat alkotok és
hogy hibázom, megkönnyebbülök.
A csomagom egy törmelékhalom, nem mozdítom el a helyéről
többé.

Nagyvilág 2007/11
Az év műfordításai, 2008. Magyar Napló