BE    KONTAKT


A NAPOK. AZ ÉLET.




Családi fotókat nézegetek. Kik ezek az emberek. Ismerem őket?
Igen, ismerem, de mit sem tudok róluk. Vajon hol készültek a képek? 
Hol van ez az udvar? Ez a fa? Milyen életet éltek, amelyről nem tudhatok?

Újabb és újabb sorozatokat állítok össze, más részleteket választok, a háttérre figyelek, amelyre senki sem figyelt, sem a fotós, sem pedig a képen látható személyek. Mozdulataikat nézem, arcuk rezzenését, mindig más összefüggésben jelennek meg, más történetet mesélnek. Gondolatban összekeverem a fotókat, egymásra rakom őket, mint a kártyapaklit, de csak hogy újra szétszórhassam és megfigyelhessem, így most valami mást mesélnek-e.

Játszom velük, akárha az életükkel, és arra gondolok, hogy mindez másként is történhetett volna? Nem történt másként.
És ha mégis: mi változott volna? Éltünk. Lepergettük a perceket, akár a rózsafüzért és nem vettük észre,
hogy közben egy egész élet eltelt.



Ich betrachte Fotos meiner Familie und frage mich, wer diese Menschen sind.
Kenne ich sie? Ja, ich kenne sie, aber ich weiß nichts über sie, nicht das Geringste.
Ich frage mich, wo die Bilder entstanden sind. Wo ist der Hof? Wo steht dieser Baum?
Welches Leben führten sie, wovon ich nichts weiß?

Ich stelle immer neue Serien zusammen, wähle andere Ausschnitte, achte auf den Hintergrund, auf den niemand geachtet hatte, nicht der Fotograf, nicht die Fotografierten. Ich beobachte ihre Mimik, ihre Gestik, lasse neue Bezüge entstehen, erzähle Geschichten, verwerfe sie wieder, schiebe die Bilder imaginär auf einen Haufen wie Spielkarten, stelle sie erneut zusammen und betrachte, ob sie mir jetzt etwas anderes sagen wollen.

Spiele ich mit ihnen wie mit ihrem Leben und denke, dass es auch hätte anders kommen können? Es ist nicht anders gekommen. Und selbst wenn: Was hätte sich geändert. Man lebte, zählte die Minuten runter wie einen Rosenkranz
und bemerkte nicht, dass dabei ein ganzes Leben verging.





© 2019 Edit Billinger . Kontakt . Impressum .  Datenschutzerklärung